Örökségünk

36464042_469703330166341_4643690946486075392_n (1)
36640273_469703323499675_1920078779082866688_n

Egy furcsa szoborpark a püspöki palota kertjében.

Évtizedek óta tizenkét mellszobor sorakozik a nagyváradi római katolikus püspöki palota belső udvarán, melyek eredetéről, alkotójáról nem sokat tudnak a váradiak sem. A „román történelmi személyiségeket ábrázoló szoborcsoport” néven leltárba vett alkotások a múzeum tulajdonában vannak. Nem is ezzel volna a baj, hanem talán azzal, hogy a szobrok között ott szerepel II. Rákóczi Ferenc és Hunyadi János is, mindketten mint a román történelem nagyjai vannak feltüntetve az ismertető táblákon.

 Körbenézve az amúgy lezárt szoborparkban, megtaláljuk itt többek között Ştefan cel Mare vajdát, Dimitrie Cantemirt, a három nagy román parasztvezért, Horeát, Cloşcát és Crişant, és természetesen, aki nem hiányozhat egyetlen történelmi panoptikumokból sem, itt álldogál Dracula gróf, azaz Vlad Ţepeş is. Váradi magyarként azonban bennünket elsősorban II. Rákóczi Ferenc szobra érdekelt. A hollywoodi álomgyárnak és a horrorbiznisznek „köszönhetően” ahhoz már lassan akár hozzá is szokhatnánk, hogy a vámpírként erdélyi védjegynek felmagasztalt Dracula grófot mint „Székelyföld hercegét” ismerteti az amerikai filmbiznisz, de ennél azért kissé bizarrabb, hogy a váradi püspöki palota kertjében levő Rákóczi-szobor tábláján meg az áll, hogy a Habsburg elnyomás miatt kitört magyar szabadságharc nagy alakja a „román fejedelemség”, azaz Erdély fejedelme volt.

A történelmi valótlanság egyértelműen kiviláglik, ha röviden áttekintjük II. Rákóczi Ferenc életrajzát. 1676. március 27-én a Zemplén megyei Borsi kastélyában született. Édesapja I. Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona. Tizenkét éves korától családjától elszakítva Csehországban a jezsuiták nevelték. Legendás alakja az 1703-ban kirobbanó magyar szabadságharcnak köszönhetően lett közismert, melyet később mint kuruc-labanc háborút emlegetünk. Az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen, a nemzeti magyar állam megteremtésére törekedett. Felvetődöttkirállyá választásának terve, de a főnemesek összefogtak ellene 1705-ben a szécsényi országgyűlésen. Ekkor vezérlő fejedelemmé választották. A trencséni csatavesztés (1708) után a szabadságharc egyre nehezebb helyzetbe került. 1711-ben Rákóczi segítségért utazott az orosz cárhoz, I. Péterhez, de közben Szatmáron a magyarok békét kötöttek a Habsburgokkal. Ezután Rákóczi önkéntes száműzetésbe vonult. Rövid ideig Lengyelországban, majd Franciaországban élt. 1717-ben került Törökországba, Rodostóba. Itt élt kevés kísérőivel 1735-ben bekövetkezett haláláig. Hamvait 1906-ban a Kassai dómban helyezték örök nyugalomba.

Teljesen érthetetlen tehát, hogyan került II. Rákóczi Ferenc mint román történelmi figura a barokk palota kertjébe. A Körösvidéki Múzeum igazgatójától, Aurel Chiriactól tudtuk meg a furcsa szoborcsoport történetét. A tizenkét mellszobor a Román Kommunista Párt megbízásából készült azoknak a mellszobroknak a mintájára, amelyek Bukarestben a Román Hadtörténeti Múzeum kertjében vannak. Nagyváradra 1989 őszén érkeztek meg, ugyanis a Kárpátok Géniusza, azaz Nicolae Ceauşescu a fejébe vette, hogy a váradi múzeumban (mint a magyar határhoz legközelebb eső város múzeumában) olyan „történelmi dokumentációt” kell kiállítani, amely hitelesíti majd a látogatók előtt a többször megkozmetikázott román történelmet. A tervek szerint a diktátor házaspár is meg akarta látogatni a történelmi szoborparkot. A büsztöket a kommunista párt elvtársai 1989. december 1-jén leplezték le, mind a tizenkettőt egyszerre, azonban a kommunista diktátor és felesége már nem csodálhatta meg ezeket, ugyanis decemberben kitört a forradalom és a Kárpátok Géniuszát katonai bíróság elítélte és kivégeztette. A szobrok azonban maradtak Váradon.

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökségtől megtudtuk, az évek óta új székhelyre készülő múzeum viszi majd magával (mint saját tulajdonát) mind a tizenkét szobrot oda, ahova költözik majd.

Szőke Mária Magdolna, REGGELI ÚJSÁG

Print Friendly, PDF & Email