Autó után kötötték a polgármestert, mert nem csináltatta meg az utat az adófizetőknek

Hírek Vélemény

Elég meghökkentő, de hatásos módon adtak hangot nemtetszésüknek pár nappal ezelőtt a feldühödött polgárok Mexicóban, Las Margaritas városában. Mint a New York Post híreiből kiderült, mérges autósok egy csoportja megunta, hogy járhatatlanok az autóutak és a mexicói kisváros polgármestere csak ígérget, és simán hülyének nézi a választó- és adófizető polgárokat. A vérmes társaság megmérgelődött, elkapták a polgármester grabancát s utána kötötték egy autónak, hogy így “sétáltassák” meg azokon az utakon, amelyeket nem javított meg, noha a borsos útadókat szedték a polgároktól. Szerencsére a rendőrség közbelépett s megmentették a népharagnak kitett előljárót, aki aztán nyilván sürgősen megcsináltatta az utakat, amiket megígért a polgároknak.
Tovább böngészve a hírek között, olvasgatom a váradi híreket is. Itt az utakról már szót sem érdemes ejteni. Ugyanis, ha valaki Nagyváradon talál egy olyan utcát, ahol nincs valahol feltúrva a járda vagy az úttest, az egész biztos nem Váradon találta ezt! Várad ma ugyanis simán, egyszerűen és sajnálatos módon egy nagy romhalmaz.

 

 

A nemzeti liberális (PNL) polgármester, Ilie Bolojan, géta-dák ősi nevén ROMbolózsány, ugyanis jól elintézte a szebb időket látott királyvárost. S ha csak azokat a pályázati pénzeket számoljuk össze, no meg a polgárokról lefejt adólejeket, amikről a sajtó tud, máris akkora összeget kapunk, amiből sok gazember szépen megtömhette a zsebét.

 

 

Olvasom azt is, hogy ROMbolózsány az önkormányzat szervezte városnapra, lásd. Ziua Oradiei, sem ment el. Minek is menne el, nagyjából tojik ő Váradra, libsi gazdái nem azért eresztették rá az ősi magyar városra, hogy tisztelje azt, vagy netán építse, hanem, hogy leromboljon mindent ott, ami a város magyar múltjára hajaz, s amit csak lehet átalakítson, tönkreverjen. Hírmondó se maradjon az ősi magyar királyváros egykori arculatából.

 

 

S ezt bárki megszemlélheti, aki Váradra megy, vagy ott lakik. Bolojan elvtárs tojt hát a város napjára, ehelyett elment Szilágy megyébe, ahol egy Bădăcin (Szilágybadacsony) nevű faluban egy ünnepségen a váradiak közpénzéből 233 000 lejt adott, ajándékozott nagylelkűen oda, egy ottani, Iuliu Maniu szobor restaurálására. Hogy erre őt ki jogosította fel és mikor, az sem derült eddig ki. Ezért növelik hát a váradiak adóját, hogy egy elmebeteg ámokfutó ezt ilymódon s ilyen arcátlanul herdálja el?

 

 

Belegondolva abba, hogy évek óta köpik szembe a váradi magyarokat azzal (is) hogy nem hajlandóak a városalapító királynak, Szent Lászlónak egy őt megillető szobrot emelni, hiába a több mint 8000 aláírás, sajtóvisszhang, jogos kérés, de egy más megyében levő település román szobrának lazán lenyúlnak a váradi magyarok adójából is, az embernek jogosan szorul ökölbe a keze.
Összevetve a mexikói híreket meg szülővárosom állapotát, eltanakodtam azon, vajon, ha Váradon is lakna pár tucat vérmes mexikói, s azok autó után kötnék ROMbolózsányt, vajon javulna e a helyzet?

Persze elítélek én mindenféle fajta erőszakot s nem is álmodozom arról, hogy a népharag ily módon vessen véget egy ámokfutó, román libsi polgármester randalírozásának Szent László városában. De ki tudja… a legendák szimbolikusan még produkálhatnak csodákat… s ez esetben az én vízióimba Szent László, legendabeli, hatalmas pejlova tűnik fel, na annak a farkához köttetném én ezt a minden hájjal megkent kopaszt, aki több kárt okozott Váradnak mint a tatárdúlás, a törökvész és a két világháború együtt … S akkor talán helyrezökkenne az igazság serpenyője a váradi történelem univerzumában is…

Ladányi-Szőke Mária

Print Friendly, PDF & Email
Ladányi-Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi író, újságíró