Ma ünnepeljük Szent Mária Magdolna napját

Hírek Hitvilág

Névnapom alkalmából megosztok Olvasóinkkal egy olyan bibliai tételt, amit sajnálatos és lássuk be, elég aljas és manipulatív módon elhallgatnak a katolikus egyházban, védőszentemmel (akinek nevével megajándékoztak megboldogult szüleim) Mária Magdolnával kapcsolatban.

A hagyomány szerint Mária Magdolna nem sokkal Krisztus mennybe menetele után útnak indult, hogy hirdesse Krisztus igazságát. Miután bejárta egész Itáliát, újév alkalmából Rómában, Tiberius császár (14-37) színe elé járult. Akkoriban az volt a szokás, hogy mindenkinek ajándékot kellett vinnie a császárnak. Mária Magdolna igen szegény volt, és így csak néhány főtt tojást vitt magával. A császárral történt találkozásakor elmesélte, hogy a zsidó főpapok felbujtására Júdeában a galileai Jézust, ártatlanul ítélték el, és ezt Pontius Pilátus, a Tiberius által kinevezett procurátor hagyta jóvá, majd tanúságot tett Krisztus feltámadásáról. A császár erre gúnyosan megjegyezte, nagyobb esély van rá, hogy a kezében lévő tojás pirosra váljon, mintsem hogy egy ember feltámadjon a sírból. Mária Magdolna szavait igazolandó, a tojás azon nyomban pirosra változott. Mária ezek után megismételte az apostolok szavait, „Aki hisz Krisztusban, annak örök élete van, de nem veszendő ezüst vagy arany, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán. Valójában innen ered a húsvéti pirostojás szokása is.

 

 

Jézus feltámadásának első tanújára, az „apostolok apostolára” emlékezik a katolikus egyház július 22-én. Az ehhez kapcsolódó  népi hiedelem szerint zen a napon azért esik majd minden évben az eső, mert Mária Magdolna a bűneit siratja. De kell siratnia a „bűneit” Szent Mária Magdolnának?

Nos, egyre nyilvánvalóbb, hogy nem kell, ugyanis a Vatikán is kénytelen volt már 1969-ben beismerni, hogy  semmi alapja annak a (ki tudja miért elterjesztett  mesének) miszerint Mária Magdolna  bűnös asszony, azaz prostituált volt.

Mária Magdolnát a Názáreti Jézus egy megkülönböztetett tanítványaként említik mind a kanonikus Új Testamentumban, mind a különböző Apokrif Evangéliumokban. A római katolikus és az ortodox egyház, illetve az Anglikán Közösség szentnek tekinti, július 22-én tartják az ünnepét. A keresztény gnosztikus irányzatokban különleges jelentőséggel van felruházva. A neve – magdalai Mária – születésének a helyére utal: Magdala (ősi arám nyelven a Halfigyelő Tornyok Városa) a Tiberias-tó nyugati részén található. Alakja az elmúlt kétezer év alatt számos teológiai vitát váltott ki, a Vatikán évszázadokon keresztül próbálta kisebbíteni alakját, míg a bizánci egyházban különös tisztelet övezte a több írásos forrásban „tizenharmadik” tanítványként szereplő Mária Magdolnát. Egyes vallási közösségek, mint Jézus kedvesét, vagy egyenesen feleségét tartják számon, míg a Szentszék csak 1969-ben törölte a „bűnbánó” jelzőt az Új Testamentum talán legtitokzatosabb női figurájának megnevezése elől. Az elmúlt években több filmrendező, író is érdekes témát látott a magdalai Mária személyében.

 

 

A Mária Magdolnáról fellelhető kanonikus testamentumok adatai szegényesek. Négy különböző eseménnyel kapcsolatban említik meg Lukács Evangéliumában, Mária Magdolna elszállásolta és anyagilag ellátta Jézust és a tanítványait a galileai prédikációk alkalmával. Ahol a Mária Magdolna-kultusz fennmaradt.

Legalább két kopt nyelven írt, Nag Hammadi-nál talált gnosztikus szövegben, Tamás és Fülöp Evangéliumaiban, Mária Magdolnára úgy hivatkoznak, mint Jézus közeli követőjére, apostolára. Tamás Evangéliuma két említést is tesz Marihamról (21. és 114. logion), amelyek a tudósok szerint Mária Magdolnára vonatkoznak. A második említés egy olyan részlethez tartozik, mely nagyon sokféle értelmezést kapott már. A kopt szentírásokban szerepel ugyanis egy olyan részlet, amikor Simon Péter ezt mondta a tanítványoknak: „Bárcsak távozna Mária közülünk, mert az asszonyok nem méltóak az életre!”, s Jézus azt válaszolja: „Íme, én biztatni fogom őt, hogy férfiúvá teszem; hogy ő is élő szellemmé legyen, amely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfiúvá lesz, be fog menni a mennyek királyságába”. Ez a szöveg a kortárs gnózis megvilágításában nagyon kifejező, még akkor is, ha sokszor szó szerint értelmezték, s félremagyarázták.

 

 

Mária Magdolnát Fülöp Evangéliumában (32. log.) Jézus társának tekintik, azonban ez a részlet rengeteg vitát és nem egy esetben a Szentszék hivatalos tiltakozását váltotta ki: „Hárman voltak (akik) folyton az Úrral mentek: az édesanyja, Mária, anyja nővére, és Magdaléna, akit hitvesének hívtak. Az anyja nővére, az anyja és a hitvese neve ugyancsak Mária volt.” Ez úgyszintén világosan kiderül egy másik, nem kevésbé fontos szövegből, amely a Pistis Sophiában (híres gnosztikus mű) szerepel, itt ki van emelve Mária Magdolna fontossága az apostolok között. A Pistis Sophiát Valentiniánusz írásának tartják, aki korának kiváló és merész kutatója volt, s aki a feljegyzések szerint megkérdőjelezte a katolikus egyház több dogmáját.

Ugyancsak a meg nem válaszolt teológiai kérdések közzé tartozik, hogy létezett-e, s ha igen, hol van Mária Magdolna Evangéliuma? Így neveznek egy olyan II. századból származó Apokrif Testamentumot, melyből napjainkra csak pár kivonat maradt meg. Több bizánci kódexben találunk erről említést, azonban eddig bizonyítottan csak két görög részlet maradt fenn abból az írásból, amit Mária Magdolna Evangéliumaként emlegetnek a régészek, egyházkutatók: egy a III. századból, és egy másik, hosszabb részlet, egy kopt nyelvű szöveg az V. századból.

 

 

A kanonikus evangéliumokban Mária Magdolna az az asszony, Jézus édesanyján kívül, aki a legtöbbször jelenik meg, és úgy van bemutatva, mint Jézus közeli követője. Jelenléte olyan fontos jelenetekben, mint Jézus halála és feltámadása azt sugallhatja, hogy házastársi szálak fűzték a Megváltóhoz. Egy másik érvelés, amit előhoznak a Jézus és Mária Magdolna közötti házasság eszméjének védői az, hogy a Jézus korabeli Palesztinában ritka jelenség volt, hogy egy Jézus korában lévő zsidó férfi nőtlen maradjon, főleg akkor, amikor a tanításoknak szenteli magát mint rabbi, mivel ez ellentétbe kerülne az isteni, mózesi törvénnyel.

A katolikus hagyományban az évszázadok során Mária Magdolna az evangéliumokban megjelenő tagadhatatlan fontossága ellenére másodrendű szereplővé vált. A háttérbeszorítás, amit Mária Magdolna elszenvedett, egyes teológusok szerint kapcsolatban van a nők másodrendű egyházi szerepével. Végül 1969-ben a Szentszék visszavonta a „bűnbánó” megnevezést, melyet hagyományosan Mária Magdolnának adtak. Szintén ezután elmaradt Mária Magdolna imádatának miséjében a Lukács evangéliumából (Luk. 7, 36–50.) való felolvasás gyakorlata, ami a bűnös asszonyra vonatkozik. Ettől kezdve a katolikus egyház elhagyta Mária Magdolna bűnbánó prostituáltként való megítélését.

Szőke Mária Magdolna

(Képszöveg: Mária Magdolna alakja, illetve Jézushoz kötődő  kapcsolata az évszázadok során sok világhírű festőművészt megihletett)

Print Friendly, PDF & Email
Ladányi-Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi író, újságíró