Requiem egy öreg váradiért

Hírek Vélemény

Kétségtelen, hogy Pista nagyon szerette Nagyváradot, ahol született, ahol felnőtt, ahol szerelmes lett, ahol fiai születtek és ahol becsületesen dolgozott családjáért. S valószínűleg ezért is került nem mindennapi, léleknyomorító helyzetbe, mikor el kellett döntse, hogy el kell hagyja szülővárosát és idegenbe költözzön családjával, mert egyszerűen nem tud a korrupt, szekus terrorral megnyomorított kommunista Romániában élni, ahol egyre-másra zaklatták  mondvacsinált ürügyekkel a vörös terror kétlábú kutyái, s mert úgy döntött nem akarja, hogy gyerekei, unokái is abban a rettegésben, kiszolgáltatottságban éljenek.

És Pista elköltözött Nagyváradról, pedig abban egészen biztos vagyok, élete végéig szerette és hiányolta szülővárosát. Elköltözött, mert egy gyalázatos pereskedés után megtörtént a csoda s a kommunista kegfelsőbb bíróság kénytelen volt belátni, Pista becsületes iparos ember, aki nem ártott senkinek, csak a rosszakaró elvtársak  szemében volt szálka. Ám ezután a győzelem után még nehezebb lett volna maradni, s ezért Pista egész családjával kivándorolt az Új Világba, az ígéretek földjének vélt Egyesült Államokba. És ott is megállta a helyét. Dolgozott, élt és nem felejtette el egy percre sem szeretett városát. Ahogy magyarul sem felejtett el persze…magyarul gondolkodni sem…Ezt onnan tudom, mert Pista hűségesen és szenvedélyesen olvasta váradi cikkeimet az évek során, régi lapom, az egykori Reggeli Újság napilap  digitális változatának egyik leghűségesebb külföldi olvasója volt. Ezt akkor tudtam meg, mikor  a sors kifürkészhetetlen kalandossága révén ismeretségbe, majd szegről-végről rokonságba kerültem Pistával.

Sokat beszéltünk telefonon, s bárhogy is volt, nemcsak fia menyasszonyát, de Nagyvárad egyik magyar krónikását is látta, szerette és tisztelte bennem. Állandóan kérdezgetett, a városról, az utcákról, a régi impozáns épületekről, emberekről… és állandóan mesélt,  érdekes és értékes régi történeteket, adatokat mondott el az egykori Váradról. Talán ez is növelte elhatározásomat, mikor párommal létrehoztuk a magyarVILÁGmagyar hírportált, azzal a céllal, hogy teremtsünk egy információs, szórakoztató internetes újságot a világ minden táján élő magyar embereknek. Pista ennek a nettes újságnak is hűséges olvasója volt, szerette, várta a magyar közösséget, a váradi történéseket taglaló cikkeket…

Pista többé nem olvas egyetlen váradi cikket sem, ugyanis egy súlyos betegség után visszaadta lelkét a Teremtő Istennek…Mennyire szerette meg új otthonát, New Yorkot azt nem tudom… de abban egészen biztos vagyok, hogy Nagyváradot soha nem felejtette el és mindig szerette a távolság ködén át, az emlékek szent és szép távcsövén keresztül is…

S ahogy jártam ma a városban, eszembe jutott, vajon hány vérbeli, igazi váradi ember kényszerült és kényszerül ma is elhagyni a várost, amit szeret s ami lassan már csak a régi, igazi váradiak emlékében létezik, hiszen jelenlegi bolond kakukkfióka-urai a városnak gonoszul és kitartóan pusztítják a régi királyvárost…?…

Az öreg váradiak lelke azonban még itt van… akárhova is vetette őket a kalandos élet, a kérlelhetetlen Sors… És ezek a lelkek megcsillannak a Körös vizén, a régi váradi utcák épületeinek falain…az egykori híres mulatóhelyek asztalain…furcsa fényárnyékok ezek… sokat tudnak és láttak itt és sokat repültek ide vissza a gondolatok időutazásán át…akkor is, ha nem adatott meg nekik, hogy szülővárosukban térjenek életük végén végső nyugalomra…

Az is eszembe jutott, hogy  haláltusájában az öreg nagyváradi férfi vajon látta e lepergő életében a várost… azt a régi, szép, büszke várost, amibe született, felnőtt… és amit el kellett hagyjon, de amiről annyi szeretettel beszélt nekem mindig…?

És igaziból arra is gondolok, hogy létezik valami isteni színelátás, ahova ezek a régi, öreg váradiak eltávoznak, de valahogy onnan is látják és talán valahogy meg is védik majd rommá tett, ellopott múltunkat, városunkat…A váradi belváros utcáin ugyanis árnyékok villannak…régi váradiak ide lebbenő árnyai… köztük most már Pista lélek-árnyéka is…

És a megmaradt élők mellett valamitől úgy vélem, ők is aggódnak és imádkoznak a városért…a mi Váradunkért…

Isten nyugtasson Pista s ott az égbeli Sohatöbbében biztos akad pár öreg váradi lélek, köztük az én szüleim és nagyszüleim is, akikkel együtt szólhattok pár jó szót a Mindenhatónak  Nagyváradért…

Szőke Mária

 

Tudatjuk, hogy Id.LADÁNYI ISTVÁN , volt nagyváradi úriszabó, életének 85. évében, július 13-án New Yorkban  visszaadta lelkét Teremtőjének.

A gyászoló család

Print Friendly, PDF & Email
Ladányi-Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi író, újságíró