Az árvacicák

Hírek Vélemény

Valahol egy váradi kisutcában, egy blokk pincéjében él egy  cicacsalád… A blokk helye lényegtelen, sőt nem jó emlegetni egy olyan városban, ahol egy bolond sintér dirigál.

Árvacicák, azaz nincs igazi gazdijuk, szerencsére mégis vannak emberek, akik figyelnek rájuk, etetik őket. Megtudtam, jó pocfogó cicák, távol tartják a blokktól a patkányokat, egereket. Három szép nyurga, fekete kamaszcica és egy tigriscsíkos nőstény.  Ma megtudtam a történetüket, egy kedves ott lakó nénitől. Az anyacicának voltak gazdái, azonban ezek mikor a nem ivartalanított cica vemhes lett, egyszerűen kidobták. Szegényke nem értette mi van, mi történt, hiszen ő semmi rosszat nem tett, követte ösztöneit, amellett, hogy szerette gazdáit… De kidobták, mint a megunt játékot, mint a  szemetet. Állatvédők figyeltek fel rá, akik megtalálták miután megszülte a kiscicáit. A kiscicák azonban nem maradtak meg, meghaltak a kinti rossz viszonyok között. Az anyacicát állatvédők mentették meg és sterilizáltak, s  az aztán ott maradt a blokk mellett, ahol jó emberek is laknak. Ahol valahonnan előkerült három fekete kis árvacica, akiknek meg nem volt anyjuk, ez utóbbi biztos elpusztult a kóbor állatok kemény  harcai között. A kiscicáit elvesztett nőstény macska pedig örökbe fogadta a kiscicákat. Azóta is vigyáz rájuk, neveli őket. Az ösztönei, a szeretete, a lelke működik, pedig ivartalanították. Egy teremtmény lelkét, szeretet igényét azonban sosem lehet “ivartalanítani”. Vittem ma én is kaját nekik, mondtam Macuka küldte, aki szintén egy halálból visszajött kis gethes cica volt valamikor…

A nősténymacska bizalmatlanabb volt. Ő már ismerte az embereket, nem jött oda. A fekete kamaszcicák azonban jöttek s ették a fincsi cicakaját, nevelőanyjuk pedig óvatosan, de őrizte őket.

Ő ugyanis már tudja mire képes az ember, ha rossz…

Én meg eltanakodtam, miért is mondják sokszor rossz és durva emberekre, hogy “úgy viselkedik mint az állatok”? És mennyire megváltozik az “emberi” szó jelentése is sokszor…

Úgy vélem, holnap is viszek  az árva cicacsaládnak kis kaját, ha arra járok… Szeretném kicsit köszörülni én is az embert  megcélzó jelzőkön esett csorbát ebben a történetben…

Mert ha az emberek, annyira “emberiek”  lennének mindig, mint amilyen “állat módon” viselkednek az állatok, azt hiszem, ez a Föld jóval barátságosabb hely lenne…

szmm-

Print Friendly, PDF & Email
Ladányi-Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi író, újságíró