Politikai vizitre jött a pápa, és alulmaradt – vele együtt mi is

Hírek Médiavilág Vélemény

(„Az alábbi cikk a Nethuszár Facebook-oldalról „lett el” és a cenzúra elleni harc miatt jelentetjük meg az Erdély.ma oldalon mindenféle változtatás nélkül.”- írják az Erdely.ma oldalon. Az mVm is csatlakozik a cenzúra elleni harchoz, teret adva az írásnak.)

Ennek a cikknek eredetileg az lett volna a címe, hogy „Uram, nem ilyen pápát akartam” – aztán gondoltam legyek tekintettel a mélyen hívő katolikusokra, akiknek a pápa és az ő látogatása sokat jelent, ezért módosítottam a címen.

Aztán gondoltam, hogy a cikk végére hagyom a következőket, de ismét tekintettel voltam a fundamentalista katolikusokra, akik esetleg a pápa kritizálását hitük elleni merényletként értékelnék, így az elejére vettem a soron következő gondolatokat, amely a cikkhez mintegy figyelmeztetésként íródtak:

Nem célom gúnyt űzni senki hitéből, hitének kifejezőeszközéből, a vallásából, és szerintem nem is teszem ezt, ugyanakkor azt gondolom, hogy az egyház, mint INTÉZMÉNY igenis el kell viselje a kritikát, ahogy azok is, akik ennek az intézmények rajongói, hívei. Tény s való, a hit és a politika nem kéne, összeérjen, és nem is egészséges, ha összeér: a modern államban ezt is szolgálná a laicizmus, ám a katolikus egyház fejének látogatása túlmutat egy egyszerű hitéleti eseményen, és politikai üzenetté vált abban az országban, amely az ortodox egyház befolyását és hatalmát tekintve igencsak messze áll ettől a laicizmustól. No meg úgy a pápa, mint a román politika is tett arról, hogy ez a látogatás több legyen egy egyházi eseménynél.

Már az elején rosszul indultak a dolgok: a bukaresti reptéren az államfő, Klaus Johannis fogadta a pápát, és mellett a katolikus püspökök, segédpüspökök csak alárendelt, majdhogynem statisztaszerepet játszottak. Tulajdonképp az egész olyan volt, mintha a Vatikán államfője talizott volna egy kétoldalú eszmecsere céljából román kollégájával. Mellesleg persze katolikus egyházfő is, de ez egyáltalán nem volt hangsúlyos, a pápa sem igen törődött katolikus híveivel.

Sem a bukaresti megérkezésekor, sem később, amint alább látni fogjuk. És a politika újfent nem kerülte el az eseményt: az államfő az elnöki palotában tartott beszédében, a pápa jelenlétében dicsekedett el azzal, hogy Románia példásan oldotta meg a kisebbségi jogokat, miközben alig egy héttel ezelőtt még katolikus halottak sírjaira helyzetek illegálisan ortodox betonkereszteket az úzvölgyi temetőben, és a magyarok voltak a hibásak emiatt. Példás megoldás, ugye… Az államfő aztán tett róla, hogy rögtön meg is cáfolja önmagát: a pápának átnyújtott, és Iohannis szavai szerint a romániai multikulturalizmust megtestesítő ajándékok között egy sem volt, amely kifejezetten magyar lett volna, volt helyette munténiai, olténiai, moldvai stb. Sehol egy székely, egy csángó, egy magyar…

Első nap délutánján aztán a pápa, oldalán Dániel pátriárkával a Mantuirii Neamului katedrálisban is megmutatta: ha kell valaki, akivel feltöröljék a padlót, akkor ő szívesen jelentkezik. Dániel ugyanis nagyjából így fejezte ki magát: azért fogadta el az ötletet (mármint a pápa beengedését egy ortodox katedrálisba), mert a Vatikán egy „szimbolikus” összeggel támogatta a nemzeti katedrális megépítését (200.000 euróval, abból az összköltségből, ami Dániel szerint 500.00 euró), és a katolikus egyház is segíti az Olaszországba, Spanyolországba stb. szakad ortodox vallású románokat, mintegy 406 templomot és imahelyet bocsájtva rendelkezésükre.

Szép, nem?

A pápa a megbékélés szándékával jött, na, most megtudta, hogy ennek ára van, és ezt euróban, valamit átengedett katolikus ingatlanokban mérik. Csak szólok, 100 év múlva azok már ősi román földnek fognak számítani, amelyek a kezdetektől ortodoxok. A pápa békére nyújtotta a kezét, azonban a markában nem voltak súlyos eurómilliók, így Dániel pátriárka ügyet sem vetett rá. Aztán az időjárásnak – és nem a remek erdélyi magyar diplomáciának – köszönhetően, a pápa Marosvásárhelyen is leszállt. Ebben a városban lakik az erdélyi magyarság legnagyobb lélekszámú közössége. És a magyarok közül senki sem fogadta őt a reptéren, ott volt viszont a magyarellenességéről elhíresül Mircea Dusa prefektus, és Dorin Florea, Marosvásárhely örökös polgármestere. Jó, magyar részről ott volt Peti András, RMDSZ-es tanácsos, de azt tudjuk, ezt pont annyi, mintha senki sem lett volna ott.

Ebben a városban próbálta meg ellehetetleníteni a katolikus gimnázium beindítását a polgármester és a prefektus – ennek a katolikus iskolának meghurcolt igazgatója, Tamási Zsolt kellett volna ott legyen a reptéren… A vidrátszegi reptértől pedig tényleg csak egy köpés a nyárádtői egykori görög-katolikus templom, amelyet hiába adott vissza a bíróság a görög-katolikusoknak, a helyi hatóságok addig akadályozták a birtokbavételt, amíg az ortodoxok – figyelem, annak aki nem ismeri a sztorit! – építettek egy nagyobb ortodox templomot az egykori görög katolikus templom KÖRÉ és FÖLÉ!!!

Szóval, hagyjuk is, totális csőd eddig, és csak most jön a java. A csíksomlyói mise úgy zajlott le, ahogy annak le kellett zajlania – az egész pápalátogatás során ez volt az egyetlen esemény, amely egyházi, vallásos, hitbéli jelleget öltött magára. Innen ment a pápa Jászvásárra. A jászvásári katolikus püspökségre. Arra a püspökségre, amely évtizedek óta élen jár a moldvai csángók magyar nyelvű miséinek szabotálásában – olyannyira, hogy amikor két katolikus magyar pap felhívása valahogy eljutott a Vatikánba, és azok érdeklődtek egy kört a jászvásári püspöknél, akkor azt a választ kapták, hogy a CSÁNGÓK CSÁNGÓ NYELVŰ MISÉT KÉRNEK, de ennek még nincs kész a liturgiája.

Nos, ebben a jászvásári katolikus püspökségben annyira jól érzete magát Ferenc tesa, hogy még egy El Camino irányába mutató útjelző táblát is megáldott – nem, nem viccelek, tényleg. Aztán innen ment Balázsfalvára, ahol azon a mezőn tartott misét, ahol a románok kimondták az egyesülést. Ha ez nem politika, akkor mi? A katolikus jellegű Erdélyből ekkor lett ortodox territórium – és ennek, a románok szempontjából teljesen jogosan mély szimbolisztikával bíró helynek lett a főcelebritása Őszentsége. És itt is ment a hülye duma a megbékélésről, alig pár kilométerre attól a Gyulafehérvártól, ahol a Batthyáneum könyvtárat mai napig sem adták vissza jogos tulajdonosának: a katolikus egyháznak!

Hitéleti kérdések ide, egymás vallásával szembeni tisztelet oda, de a pápa látogatása POLITIKAI kérdés, ügy, amire politikai választ is kell(ene), kellett volna adni. Ez olyannyira nem sikerült, hogy a világ vezető lapjai csak mintegy mellékesen számolna be arról, hogy Csíksomlyón a hívek többsége a magyar kisebbséghez tartozott – és ennyi.

Az ingatlanok visszaszolgáltatásának elmaradásáról, a katolikus egyházi iskolák ellehetetlenítéséről, a temetődúlásokról, a görög-katolikusok mai napig tartó kálváriájáról egy szó sem esik a nemzetközi mainstream sajtóban.

Maradok azzal, amit e cikk címének szántam: Uram, én nem ilyen pápát akartam!

Ghonzó – Nethuszár

(A cikk 2019. június 2-án este született, a szerzője, Ghonzó akkor még nem tudta, hogy a pápai palástot, annak magyar felirata miatt a kormányőrség letakartatta, és a helyi katolikus elöljárók ennek eleget is tettek. A cikk alig pár órát volt fent a szociális médiában, amikor törölték – minden előzetes bejelentés nélkül, ráadásul a törlésről szóló értesítés is késve érkezett, így egy fél éjszakát töltöttünk azzal, hogy kerestük, hova tűnt a poszt?! Már mindenre gondoltunk, többek között arra is, hogy feltörték a fiókunkat, amikor a Facebook is elküldte üzenetét, amelyben értesítettek, hogy a cikkel megsértettük a közösségi alapelveket, ezért törölték. Természetesen kértünk egy review-t, a válaszra még várunk! – @Nethuszár )

Print Friendly, PDF & Email
Ladányi-Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi író, újságíró