Magyar láger

Hírek Vélemény

Pár nap múlva már megint okunk van „ünnepelni” kedves sorstársaim.

Az összefogást jó kedvvel, örömmel a barackvirág nótájára. Mikor máskor, ha nem június 4-én, Trianon gyásznapján, lágerbe szorításunk évfordulóján? „Sírva vigad, a magyar!”- mondják. Valakik nagy csúfságunkra azt ötölték ki, hogy megmutatják eztán vígan gyászol a magyar! Nemzetcsonkolást, ország veszejtést, dínom-dánommal kell megüljön a nemzet! Tetszik vagy sem, ez a parancs, ukáz odafentről, a kívülállóktól, a kiválasztottaktól jött! Most már az összefogás barackfája alatt – elhúzzák a nótánkat. Így megy ez a magyar lágerben már több mint kilencven éve. Aki maradt a körbe az elveszett, aki kiállt annak végképp nyoma veszett.

Körletekre osztottak bennünket: román, szerb, szlovák, ukrán, osztrák, horvát, és ami megmaradt, annak magyar nevet adtak. 1920-ban Trianonban! Nem volt elég az országcsonkolás, a nemzetet is részekre szabdalták. És elkezdődött a megsemmisítés, ami a mai napig is tart. A magyar javak elorzása, elrablása, a magyar kultúra visszaszorítása. A jók, a bátrak, a valamire érdemesek, a nemzetükért tenni tudók, akarók kiiktatása. A satnyák, az elvtelenek megvásárlására láger-kápóvá tétele. Az átlagemberek megfélemlítése, átnevelése. Minden körletben ugyanazok a módszerek: hatalmas éjjel, nappal működő beolvasztó műhelyek, agymosó, átnevelő intézetek. A mi lágerünkre nincs kiírva a: „A munka felszabadít”! Még ezért vagyunk, lehetünk: dolgozni, fizetni a sose látott adósságot, mások által elkövetett de ránk aggatott aljasságot. Mert mi tartozunk pénzzel, alázattal, meghunyászkodással; román, zsidó,szerb, szlovák, cigány és mindenki más felé. Nekik joguk van megmaradni, nekünk pusztulni kell! Már több mint ezeréves „Decretum: Ugros eliminados esse…” (Rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak…) Ma is érvényes!

Nem vagonokkal szállítanak bennünket, mint a zsidókat annak idején. Nekünk házhoz hozták, hozzák a mérget. Villanykerítések (elektromos kerítések) sincsenek, mert mi szerencsétlen röghöz, szülőföldhöz ragaszkodók vagyunk, mi saját kezünk által ásott sírunkba dőlünk. Hogy valamikor, mint a zsidók mi is kártérítést kérhetnénk, követelhetnénk? Hogy lesznek túlélők? Arról szó sincs, nem is lehet soha. Nem amíg a láger még működik, amíg a kápók és magyarellenes sovén, náci vezetők irányítják a magyarság sorsát. Ki is követelne? A zsidóvá, cigánnyá, románná, szlovákká, szerbé lett magyar? Nincs és nem is volt itt láger! Nem igaz hogy volt egy „vidám barakk”, ami még most is működik! Legnagyobb gyászukat barackvirágos nótára – ünneplik! Magyar holokauszt? Minden sovén és náci nyugodt lehet: tagadásáért nem jár börtön.

„Mit ér az ember, ha magyar?” Cigányperek, holokauszt filmek magyar pénzeken. Magyar háborús áldozatokról, magyarirtásokról, elszenvedett magyarellenes rablógyilkosságokról illetlen beszélni! Államelnöki töredelmes bocsánatkérés egy zsidó rabbihoz egy rossz szó miatt. Kussolás, szó sem a módszeresen kifosztott, agyonvert öreg magyarok esetében. Devizahitel, brookerbotrány, banki átverések, rablások, fosztogatások – mind, mind egy célt szolgálnak. A magyarság kifosztását!

Hallgat a magyar történetírás, elhallgatja a világ a magyar irtásokat, a Trianon óta tartó magyar nemzeti tragédiát. Zsidó holokausztot tanítanak majd a Pázmány Péter katolikus egyetemen, magyar népirtást,azt nem! A lágerlakóknak ez dukál! Sírjad, gyászold a más baját, a tiedet ünnepeld baracknótára! Tagadd meg őseid, elődeid értékeit, helyette tiszteld a mások értéktelenségét!

A cél a teljes megsemmisítés, lelki és szellemi tönkretétel, kulturális nyomorba döntés. Testvéreit, sorstársait megtagadó, mindenféle idegent tisztelő szerető, előttük hajbókoló, parancsaikat hajlongva teljesítő szolgává tétel.

Ezt tanították és tanítják a lágerben, kedves sorstársaim! Dolgozz és hallgass, edd, amit eléd tesznek, újságban, rádióban, tévében. Jelet nem kapsz a melledre, mert még felfigyelnek rád. Tetoválásra sincs szükség, a nyilvántartáshoz elég a telefonszám, e-mail cím, az őrök, a nagy testvérek a nyomodban vannak. Magyar lágerlakók csak egy dologra legyen gondotok: „A munka felszabadít!” A többi nem rátok tartozik…

Gábor Ferenc, Tárkány

(előközlés: Reggeli Újság)

. szerk. megjegyzés: A magyarországi média ma az alábbiakat adta közzé, a trianoni megemlékezésből furcsa és sokak szerint ízléstelen dajdajozást csináló magyar kormánypropagandáról: “Június 4-én 11-kor Budapesten a Kossuth téren több ezer gyerek részvételével énekli el Szarka Tamás a Kézfogást, a magyar összetartozás himnuszát. Ezzel egyidőben pedig a határainkon innen és túl több száz településen szól majd a dal, amely az összetartozás erejéről szól.” Nos, megkerestük az érintett dalt és azóta is azon tanakodunk, vajon mi köze van  a magyarsághoz, a trianoni országcsonkoláshoz vagy egyáltalán akármihez. A “magvas és sokatmondó” szöveg ez:

“Boldog asszony kincse kicsi még, altatná nagyon
Álmos gyermek sír a takarón könnyét számolom
kórus: Boldog asszony kincse kicsi még, altatná nagyon
Álmos gyermek sír a takarón könnyét számolom
Nézd a szemeimet minden kiderül, kár mondani már
A magyarság szívbe menekül úgy is jót talál, úgy is jót talál
Kín altatná terhes idegét, félre fájdalom
Békesség az égbe kirepül, hull az oltalom
kórus: Kín altatná terhes idegét, félre fájdalom
Békesség az égbe kirepül, hull az oltalom
Nézd a szemeimet minden kiderül, kár mondani már
A magyarság szívbe menekül úgy is jót talál, úgy is jót talál
kórus: Másik kézbe simul a kezünk csepp a tengeré
Réges-régből új, ha sikerül Kárpát zengené
Másik…”
Úgy véljük, mégsem  azokban van a hiba, akik a Fidesz házidalnokává avanzsált Szarka-band nótáját nem érti és azt sem, miért kell(ene) ezzel a zagyvasággal bemocskolni a magyarok országcsonkoló tragédiájának emlékét?  De kiki döntse el, meghallgatva ezt a fidesz-szarka “remekművet”.

 

Szarka Tamás: Kézfogás

Print Friendly, PDF & Email
Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi iró, újságiró