Téltemetési szokások Európában – kiszebáb, busójárás, kikeletváró

Hírek Örökségünk

Február utolsó napján sokunknak eszébe jut, hogy hátunk mögött hagytuk a telet, s a tavaszvárás hangulata talán sok embernek hoz jobb kedvet. A tavaszváró hagyományok áttekintése bekukkantást ad őseink természettisztelő, szép szokásaiba.

Európa minden népénél ismeretesek a tél eltemetését, kiűzését jelképező szokások. Ezek valamelyik tél végi vagy tavasz eleji naptári ünnephez kötődnek. A téltemető rítusok közül leggyakoribbak azok, amelyek során valamely rongyokból és szalmából készített bábut kiűznek a faluból, hogy az a telet is elvigye magával. Lehet ez egyébként más, a telet, a hideget megszemélyesítő tárgy is. Ezen szokások elterjedési területe a környező országokon kívül egészen Észt-, illetve Oroszországig húzódik.

A szokások időpontja változó, szilveszterkor, farsangi, illetve böjti időben is előfordulhattak (pl. farsangtemetés, bőgőtemetés).A kelet-közép Európai országokban is ismerik a téltemetés rítusait. Több kutató szerint a magyar nyelvterületen fellelhető kiszehajtás szokása szláv eredetű, de hazánkban sajátos fejlődésen ment keresztül. A korábbi évszázadokban szinte az egész magyar nyelvterületen fellelték a bábuval való télkihordás rítusait, de ahol megmaradt, ott szlovák szórványok is élnek. A meghordozott szalmabábuval aztán nemcsak a halált, a telet is temették, de mivel ez az időpont a húsvéti ünnepkörhöz közel esett, idővel a halál és a tél helyébe a nagyböjt alatt megunt savanyúleves, a kiszeleves lépett. Innen a kiszehajtás, kiszejárás elnevezés. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A kormozás, busójárás, téltemetés szokásai mind a gonosz tél elűzését jelképezték. A tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. Természetesen a tavasz lett a győztes, és a tél elbujdosott szégyenében. Sok helyen a telet jelképező szalmabábu elégetésével vettek búcsút a hosszú téltől. A palócoknál pl. virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze jellegzetes böjti eledel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen át nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle. A leányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét szimbolizálta. A bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetve a ruháit, vízbe dobták. Ilyenkor abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre viszi, jövendöltek a jelen lévők férjhez meneteléről.Van azonban arra is adat, hogy a bábot elégették.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi iró, újságiró