Levél Szent Lászlónak, Várad táltoskirályának

Hírek Vélemény

Felséges királyom, vitéz László vezér!

Felséged hű katonájaként jelentem az Idő Óceánján át, hogy a felséged által alapított ősi magyar város, a mi Nagyváradunk bajban van.

Kérem ezáltal felségedet, tekintsen le ránk, mert rossz idők járnak ma a városra és arat itt a gonosz. Jelentem továbbá, hogy azok, akik bitorolják ma szent városod, mind csalfa sátányi erők szolgálói, kik azon munkálkodnak, hogy mit ezen a helyen a mi őseink alkottak, építettek, azt most ők lerombolják, városunkorcáját elrútítsák, szép emlékedet uramkirályom eltüntessék innen. Nem magyar emberek ők, de nem is román emberek. Mert légyen itt akár magyar, akár román, aki épít, az jó, aki épít azon áldás van, de aki rombol az átkozott, gonosz rontás szolgája, akármilyen nyelven is beszéljen. Felséged égbevonulása óta több nagy dúlás érte szép Váradunkat, azonban a tatár és a török dúlásának idején sem volt ennyi rom, ennyi hamisság, ennyi veszedelem, mint ma…

Sajnos a városban lakó magyar urak nem tudták tartani a várost, egy részük nem paktál ugyan most a város fura uraival, kiket bizonyára azok a hatalmak vezetnek, kik sosem látszanak, de kiknek fizetett, idomított bábjai mint a politikai zombik teljesítik a parancsot.

A városban egyre jobban látszik a romlás, romok csúfolódnak a város lakóival, romok csúfolódnak a város építőinek múltbéli lelkületével. Egyre több a rom, és egyre jobban látszik a romok mentén a sok, furcsa illuminátus jelvény: a városházán oda nem illő üvegpiramisban fizetik adóikat a modern kor rabszolgái, a városon pedig szerte annyi kör jelképű út (ezt ma körforgalomnak hívják) mely már túlszárnyalja számbélileg az illuminátus nagyvárosokban levőket is. A jelek, jelképek jelzik is kik az urai itt ma a városnak. Magyar templomaink belsejében is ott pislant a falakon felfestve a Szem, a Mindentlátó szem, mely sosem könnyezik, és sosem alszik…

 

 

Veszélyben vannak a templomok is királyom, furcsa, gonosz tüzek keletkeznek a semmiből és megcélozzák a templomtornyokat. Egyik leégett, a másikat csak Isten kegyelmének Gondviselése mentette meg, a város lakóinak ébersége által. Uramkirályom én féltem már a Szent László templomot, mit terólad neveztek el, mert joggal tartok tőle nagyuram, hogy ez a következő „tűzveszélyes” hely ma Váradon. A rólad elnevezett templomot egyszer már meg akarták semmisíteni, de a te néped erődből erőt nyert, Jézustól hitet és így, akkor egyszer már megvédte ezt. Azonban, ahogy figyelem, azok a hatalmasok kiknek „politikusnak” nevezett bábjai vezetik a várost templomaink pusztulására, birtoklására törnek. A görög katolikus templom tüzet fogott, a bizánci véletlennek mondott csoda révén megúszta és én tartok attól, a titokzatos árammanipulációk okán fennáll annak a veszedelme, hogy a rólad elnevezett Szent László templom is kigyulladjon… a torony… mely be van ékelődve a városháza és az egyik nagy rom mögött levő cion zsinagóga közzé… aggódom uram, hogy most, a mi templomunkat fogja kóstolgatni a Gonosz vörös kakasa….

Jelentem továbbá felségednek, hogy a Kálvária dombot is leomlasztották, kivájták a földjét, kiirtották fáit, s miként az ősi krónikákban meg van írva, a föld megindult és félő, hogy még indulni fog tovább…

Magyar nevű vezetők a városban alig vannak, akik meg vannak, csak zsebüket tömték, Istennel s a néppel nem törődve, loptak, csaltak, nem őrizték a ránk hagyott várost. Korcs vezérecskék magyarjaink közül pedig most koncért, garasért szolgálják a pusztítókat, akiknek kell ez, hogy igazolják, a város nem csak idegenek miatt, hanem magyarok tudtával alakul így át, azaz válik arctalan, Szentlászlótlan romhalmazzá…

Az emberek aggódva figyelik  mindezt királyom és közülük többen, hű szolgái ősi, szent városodnak kérnek hát tégedet, jöjj vissza ismét s szent lelkű erőddel tégy megint csodát, ments ki a gonoszok karmai közül kedves városod!

Hiszünk benned felséges szent László királyunk, Jézus igaz katonája, magyarok táltoskirálya! Tekints le ránk, s hatalmas szellemlovaddal vágtass le valóságunkba és mentsd meg ismét kedves városod a dúlók, rablók cselszövéseitől!

Bízom felséged csodatevő erejében s kérem Jézus urunkat, adjon nekünk itteni, mostani váradi magyaroknak kellő hitet, lelket és gondolatot és megmaradjunk, mint méltó utódai szent városodnak!

 Szőke Mária

Nagyvárad városa, 2019. február.15.

 

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi iró, újságiró