Tél bolondja… hóvirág…

Hírek Vélemény

Január derekán járunk, pár napja csípősebb a hideg is… Tél van. Így normális ez. Azaz így lenne normális, ha mondjuk a múlthéten, meg azelőtt nem kora tavaszi időjárás hülyítette volna a frontérzékenyeket.

A nagypark melletti megálló szélén ott állt egy fejkendős néni. Egy rendes, tiszta kis öregasszony, és kezében ott fogott pár csokor kis hóvirágot. Bizonyára kertecskéje szélén sarjadt ki a szélhámos időjárás csábítására a pár szál fehér, törékeny csoda… és a nénike most idejött a megállóba, hogy kuriózumként kínálja pár garasért ezt a tél bolondja hóvirágot…

Álltak ott a csípős hidegben és dideregtek… az öregasszony és a hóvirágok…Várták, hogy valakinek megtetszedjen ez a törékeny bolond kisvirág, aki elhitte, hogy a Napfény igazi, hogy a tápláló nedvek a földben életet ígérnek és kihajtott, kibomlott… élénkzöld levelet nyomott ki a téli földből, hófehér szirmokat bontott a hideg, jeges semmibe… És most itt ácsorog irgalomra várva egy ráncos öreg kézben, aki egy darab kenyérre akarja váltani a tél bolondjának halálba nyilt szépségét…

Vettem egy csokorral.

Egy kenyér ára a néninek a tél bolondjáért.

És hazahoztam és betettük Macukával egy zöld üvegpohárba…

Kicsit elszomorodtam elnézve a kecses, szépséges kis télbolondját… elhitte a napfényt, ami aztán hófelhőket hozott, a vizet, ami meg dérré vált… de mindegy… az öreg ráncos kéz lenyugvó embertestmelegéből most idekerült a zöld üvegpohárba… És itt még azt hiheti , ő mégis igazi márciusi hóvirág és pont úgy hervadhat el itt nálunk mintha nem télbolondja lenne…

Télbolondja!-hóvirág…télbolondja!-hóvirág…!!!

Szőke Mária

Print Friendly, PDF & Email
Szőke Mária Magdolna
Nagyváradi iró, újságiró